Őszi falevelek

Ropog és csillámlik a hófedte út,
Gyere szánkó és hóember, űzd el a bút!
Kacagó pajtások a tócsák jegén,
Közösen, békés karácsony szent ünnepén.

Tied mind a négy égtáj,
Míg a szem ellát: harsány legelő, nyáj.
Arany búza, tó kristály.
Ah, rekken a hőség, a nádas zizegő báj.

Éjjel, hogyha égsz,
Az alvók közé lopódzol át,
És senki se lát.
Vágytól izzva érsz
A néma utcák fölé,
Kikémlelni száz ablakát.

A játszótéren egy lelket sem talál
A csúszdán lecsúszó utolsó napsugár.
Fénytáncra perdül száz szentjánosbogár,
A hintába most már az éj csendje száll.

Hajadat kibontod, és nekidőlsz a szélnek.
Fogaid csikordulnak,
És én tudom, hogyan homályosítasz éppen
Egy emléket.

Ez csak különbségbeli elvárás, fényűzés,
Ez csak hazugságbeli fényűzés, elvárás,
Alapanyag és eljárás.