lelekpiruett

szerzői profil

Hamszai G. András

Regényíró


Rólam

Ezt is meg kell írni.

Jól van, rém egyszerű:
mint mindenki, személyiségjegyek egyvelege vagyok,
ami állandó változásban van.
Nem vagyok ez, vagy az, vagy ilyen, vagy olyan.
Ez és az, meg ilyen és olyan vagyok.

Évekkel ezelőtt jórészt egyfajta voltam

Ő, akivé nagyjából tizenkét éves korom után kezdtem válni,
és akivé körülbelül tizennyolc éves koromra lettem.
A könnyen befolyásolható, kisebbségi komplexusos, titkos és megmagyarázatlan sírógörcsökkel küzdő alak.

 

A mély és ősi fájdalom, melynek nem találtunk okát (ő és én), rendszeresen a semmiből tört elő, és elégetett minden reményt, bizalmat, és életörömöt. A misztikus fájdalomból táplálkozó, éretlen művészi véna felerősödött, és feladtunk volna mindent, csak hogy lebegjünk az űrben, önkívületben, lejegyezve a legapróbb gondolatot is. Legszívesebben az önsajnálat ragacsos és mélységes bugyrában vergődtünk az élet céltalanságának, reménytelenségének és kilátástalanságának érzetétől átitatva, és igyekeztünk semleges külső ingerekkel lekötni a figyelmünket, mert ha csendben egyedül maradtunk, kínzó önmarcangolás lett úrrá rajtunk. Olyankor nem tudtuk, mitévők legyünk, és a balsorsunkat szidtuk végletekbe bocsátkozva. Nem láttunk kiutat. Az életcélunk immár a tipikus otthonülős, a mosatlan edényekre, a szennyesre és kuplerájra magasról tevő fickó lett, aki sokat iszik, nem törődik saját egészségével és másokkal sem. Lepukkant és leégett fazon, akinek csak álmodozáson jár az esze, dalokat, novellajegyzeteket, és verseket ír, amiket sosem mutat meg senkinek.

Aztán egyszer csak bekúszott egy új jellem, ki tudja, honnét…

A másik, aki nem olyan régen jelent meg. Mondhatjuk, hogy valamelyest ellentéte annak, aki túl régóta uralta már a szellemet. A másik, az új, pedáns, intelligenciája és bölcsessége előtérbe kerül, és fényárban lát mindent maga körül. Az emberekkel kezdeményező, tisztelettudó, végletekig kedves és türelmes. Mindenben és mindenkiben a jót látja. A lelki fejlődés témáival foglalkozik, és a legfőbb célt keresi. Az igazságról megszerzett, nem elhanyagolható elméleti tudása nyugodttá teszi, nem aggódik semmin. Semmi sem esik nehezére. Ő most írja felül az eddigi programot.

Hogy ki vagyok, nem igazán érdekes. Különben is, honnan tudhatnám, hisz épp rólam van szó, akivel szemben én vagyok a legelfogultabb. Egyébként pedig mit is írhatnék le azon kívül, hogy honnan jöttem, mit tanultam, és milyen történeteim vannak?! Bármennyire is erős a késztetés, ezeket most hagyjuk!

Ami fontos, hogy szeretem-e azt, akinek most érzem magam, vagy éppenséggel jobb volna, akivé lenni akarok. Lássuk… Már így is vagyok valaki. Nem kell többé akarnom, hogy legyek valaki. Nem kell akarnom, hogy nyomot hagyjak a történelemben, mert bár most azzal kecsegtet, hogy úgy elégedetten távoznék ebből az életből, végeredményben mégse számít, ki vagyok itt, ki voltam máshol és máskor. Nem kell újból leírnom, hogy mihez akarok kezdeni az életemmel, és nem kell újra és újra megfogalmaznom. Tudom nagyon jól, hogy mit akarok. Nem számít, hogy mi lesz, én így is, úgy is alkotó ember vagyok, és sohasem állok meg, jöjjön akár ború, akár derű. Felfordulás, hogy inspiráljon, béke, hogy dús táptalaja legyen céljaimnak. Aki viszont nem vagyok: nem írtam történeteket gyerekkoromtól kezdve, nem voltam az irodalomtanárom kedvence (tudtommal), nem voltam bölcsészhallgató, nem tanultam az írást, és nem készültem mindig is írónak. Csak olyan vagyok, mint Te. Akiben túlteng az önmegvalósítás utáni vágy, aki többre tartja az álmodozást a hétköznapi ügyeknél, aki mindig szeretett olvasni, aki kitalálta, hogy egyszer ír majd egy könyvet, és aki évtizedekig dédelgeti az álmait. Egyszerű ember vagyok, aki szánt szándékkal lépett az önkifejezés legélvezetesebb és egyik legszebb útjára, hogy lássa, valóban képes-e arra, hogy életre hívja káprázatait.

xyz

könyvesbolt

Szeretnéd elolvasni a könyvemet?

Share This