– Ácsi! Jobbat mondok. Igyunk arra, hogy szar!
– Szar? – akart egészen biztos lenni Peti abban, hogy mire iszunk.

Van egy jogi diplomád, egy laza melód, és egy jó fizetésed. Ne mondd nekem, hogy az egészet tekintve azért ez nem frankó!

Merre menjek? Jó irányba indultam el? Teljesen mindegy, nincs úti célom, csak megyek. De miért? Nem tudom. Tudnom kéne?

Reggel Petitől hazaérve a szobámban egy cetlit találok, amin egyik lakótársam munkahelyének álláshirdetése áll.

Ám mégis, addigra már jó egy évtizede hagytam magam, hadd vigyen az élet saját nagybetűinek olvadékától felduzzadt, hordaléktól zavaros, szennyes árja.