– Ácsi! Jobbat mondok. Igyunk arra, hogy szar!

– Szar? – akart egészen biztos lenni Peti abban, hogy mire iszunk.

– Igen – mondtam teljes meggyőződéssel. – Lefogadom, hogy erre még sosem hangzott el pohárköszöntő, és mivel nekem most épp elég szar, és kiderült, hogy Mikinek is…

Visszanéztem Petire várakozón, mert tudtam, hogy ő is éppen az élet viharos vizein evickél, evező nélkül.

– Te hogy látod, Péter? – kérdeztem egyetlen, biztos választ várva, amire ő kivárt, de végül megfogta a korsóját, és odacsapta az enyémhez:

– Szar az egész! – harsogta a tósztot.

– Szar! – koccintott Miki is.

Mindhárman megittuk majdnem a korsó felét egy húzásra.

– De miért, neked miért szar, Peti? – érdeklődött Miki gondoskodón.