abc

Részletek a könyvből

abc
lelekpiruett

Blog

Hamszai G. András

Lélekpiruett

Áprilisi rítus

Első rész
(4. részlet)

– És zenéltek? – kérdezte Miki.

– Ja. – Belekortyoltam a sörbe. – Úgy tizennégy éves korunkban alapítottunk egy punk-rock bandát, és kisebb-nagyobb szünetekkel azóta is együtt zenélünk. Baromi tehetségesek, és két éve találkoztunk egy iszonyat jó dobossal, akivel teljes lett a létszám. Persze, a punkot felváltotta a funk- és a blues-rock – mosolyogtam.

Újabbat kortyoltam.

– Te, mondtad múltkor, hogy a kamaránál dolgozol. Mit csinálsz ott pontosan? – tereltem Mikire a szót.

– Hát, figyelj, semmi érdekeset – válaszolta, miközben a söröskorsót nézte, és két kézzel jobbra-balra forgatta. – Ügyfeleket fogadok, szerződéseket írok… nem valami izgalmas. De békén hagynak, és jól fizet. Jó, mondjuk, fizethetne jobban is – nevetett fel. – Ezzel a diplomával.

– Miért, mit végeztél? – kérdeztem.

– Jogi egyetemet.

– Micsoda? – hűltem el.

Petire néztem, ő meg csak felvont szemöldökkel bólogatott.

– Öregem! – álmélkodtam. – Akkor te most… doktor?

– Az. – Elővette a személyi igazolványát és elém tette.

Kézbe vettem, és megnéztem.

– Öcsém! – Valóban így állt rajta a neve. – Nem azt mondtad, hogy énekes? – néztem fel Petire.

– Hát, énekelek is – vigyorgott Miki.

– Jé, te is áprilisi vagy! – kiáltottam fel.

– Aha. Miért, te is?

– Bizony. Nahát, jogi egyetem… – hüledeztem. – Jó fejek vagytok. Itt iszogatok két értelmiségivel. Peti is a konziban, mindjárt operaénekes lesz, aztán meg ő is DLA.

– Na, várjál te még azzal! – szólt rám Peti.

Egy pillanatra elszégyelltem magam. A gondolatok és emlékek egyetlen villanásba préselve futottak át az arcomon egy kényelmetlen, hervadt szemöldökrándulásban.

– Szóval, akkor neked most tejben-vajban, ugyebár? – kérdeztem újra Mikitől.

– Hát – tétovázott –, nem, bandi. Hogy őszinte legyek, nem.

– Mi? Na, ne már! – háborogtam. – Van egy jogi diplomád, egy laza melód, és egy jó fizetésed. Ne mondd nekem, hogy az egészet tekintve azért ez nem frankó!

– Hogy az-e? – szegezte rám keskeny vágású, kék szemeit. – Akarod tudni? Megmondom neked: szar! – mondta olyan őszinte tekintettel, hogy kétségem sem volt afelől, hogy mennyire gondolja így.

– Micsoda? – kérdeztem vissza úgy, mint a törzsvendég, akit azzal fogadnak, hogy kiapadt a borospince.

– SZAR! – artikulálta színpadiasan.

SORS

ÖNBECSÜLÉS

LÉLEK

FISZ-GISZ

TUDATÜRÍTÉS

Áprilisi rítus 6.

– Ácsi! Jobbat mondok. Igyunk arra, hogy szar! – Szar? – akart egészen biztos lenni Peti abban, hogy mire iszunk.

Áprilisi rítus 4.

Merre menjek? Jó irányba indultam el? Teljesen mindegy, nincs úti célom, csak megyek. De miért? Nem tudom. Tudnom kéne?

Áprilisi rítus 3.

Reggel Petitől hazaérve a szobámban egy cetlit találok, amin egyik lakótársam munkahelyének álláshirdetése áll.

Áprilisi rítus 2.

Ám mégis, addigra már jó egy évtizede hagytam magam, hadd vigyen az élet saját nagybetűinek olvadékától felduzzadt, hordaléktól zavaros, szennyes árja.

Áprilisi rítus

Nagyon régen, amikor a lisztet még kézzel őrölték kövek közt, az ember szeme elkerülhetetlenül megakadt az olyan búzaszemen, amelyik furcsa volt, s ezzel azt üzente, hogy nem akar liszt lenni.

xyz

könyvesbolt

Szeretnéd elolvasni a könyvemet?

Share This