Blog
Hamszai G. András
Lélekpiruett
Annyiszor hittem
De hát annyiszor hittem.
Esküszöm, hittem.
Mígnem a szeméttel
Szívem is levittem.
Érdemes volt…?
Igen, az volt.
Talán ez kőszívemből
Drága ékszert csiszolt.
De talán tévedek.
Mert az is meglehet,
Hogy szívem vértezetén
Egyre több rés heged.
Lehet, hogy így van.
S mi van, ha így van?
Megsegítésemre most
Melyik angyalt hívjam?
S a vicc az egészben,
Hogy amíg ezt emésztem,
Múlik az idő,
És ugrál a fedő,
Úgy fortyog agyvizem,
Ha ezt, vagy azt hiszem,
Nem tudom megunni,
Minek is azt tudni.
Elég az egészből,
Sebekből, s a gézből,
Pokolba a vérttel,
Sok buta miérttel,
Gyémánttal, ha az is,
Vagy csiszolatlan kavics…
Értsd meg, hogy sohasem,
Most még egyszer kedvesen
Szólok, hogy nem fogod,
Hidd el, hogy nem fogod,
Nem fogod tudni.
Nem fogod tudni.
’20/01/07
SORS
ÖNBECSÜLÉS
LÉLEK
FISZ-GISZ
TUDATÜRÍTÉS
xyz
