Alvók közé

Éjjel, hogyha égsz,
Az alvók közé lopódzol át,
És senki se lát.
Vágytól izzva érsz
A néma utcák fölé,
Kikémlelni száz ablakát.

Újra rám találsz,
Az ördög bújik beléd,
Ha meglátsz, elbájoltan állsz.
Rám borulsz, imádsz,
Lezárt szemem csak a tiéd.
Megbélyegzel, átokba zársz.

De nézd! Nézz rám!
És én? Én így
Miként bontsam szárnyaim,
Várva, hogy örökre elkotródj,
Vagy elvígy?

És hozzám simulsz,
Kéjsóhajod tüzén
Megpirul orcám, ahogy zihálsz.
Bőszen szertezúgsz,
S az alvók szemén
Lépdelve, kacagva szállsz.

De nézd! Nézz rám!
És én? Én így
Miként bontsam szárnyaim,
Várva, hogy örökre eltűnj innét,
Vagy elvígy?

Tűnj innét,
Hogy eltűnj innét…
De nézd! Nézz rám!
És én, én így
Milyen életet éljek, mondd,
Várva, hogy örökre felszívódj,
Vagy elvígy!

2018, Crécy la Chapelle